Relax Day
San Diegoban sajnos nincs ismerősöm, úgyhogy a mai napot
egyedül töltöttem. Már előző este kitaláltam, hogy megnézem San Diego
belvárosát. Az út kb. egy óra volt tömegközlekedéssel: busszal és villamossal
kellett mennem. Az óceán parthoz közeli megállóban szálltam le, így először a
Broadway Pier-en sétáltam. Az óceán innen is csodálatos látványt nyújt. Nem
messze volt egy nagy kikötő, és a sétányról láttam a USS Midway Museum-ot.
Gondoltam rá, hogy bemegyek, de iszonyatosan nagy sor kígyózott előtte, úgyhogy
folytattam tovább a városnézést.
Sok-sok modern és magas épület van a beváros szívében, persze olyan házakat is láttam, amilyenek a filmekben vannak: 4 emeletes téglaház lépcsővel az oldalán.
Számtalan hangulatos kis utcával találkoztam, tele éttermekkel és kávézókkal. Megnéztem az itteni Plazat is, hát nem egy Westend stílusú épület. Sokkal kisebbek, az éttermek ugyanúgy az emeleten vannak, de nyitottak: az üzletek U alakban helyezkednek el és közepén mindenféle standokat láthatunk. A Plaza előtt volt egy tér, itt valamiféle piac lehetett szombaton, mert mindenféle árusokat láttam.
Több órát töltöttem sétálással, így az ebédidőn már javában túl voltam. Ennyi étterem közül nehéz volt választani, hogy hol is ebédeljek, de végül egy kevésbé nyüzsgős hely mellett döntöttem az óceán közelében.
Hála a google maps-nek, a telefonom csutkára lemerült, és az étterembe valami miatt nem működött a töltőm, vagy nem volt áram a konnektorban – nem tudom – de nem sikerült feltöltenem. Azt persze megjegyeztem, hogy kell felszállnom a villamosra és átszállnom a buszra, de nem egyből hazamentem, hanem még útba ejtettem egy bevásárló központot, a kedvenc boltom miatt. Mire kijöttem ebből az üzletből, már koromsötét volt és a buszmegállót sem találtam meg egykönnyen. Pont akkor ment el a 8-as busz, amikor odaértem a megállóba. Nagyon nem örültem, mert este már csak félórás járatok voltak. Valamiért úgy emlékeztem, hogy nekem a 9-es busz is jó, nemcsak a 8-as. A 9-es pont jött kb. 5 perc után és én fel is szálltam rá… De nem kellett volna… Egy ideig közösek voltak a két busz megállói, de a 9-es busz a Pacific Beach-re ment, nekem meg a Mission Beach kellett. Miután leesett, hogy nem jó helyen járok, nagyon bepánikoltam és rohantam a buszvezetőhöz, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Közbe a lehető legrosszabb dolgok futottak át az agyamon. Szerencsére Ő nagyon segítőkész volt és megnyugtatott, hogy miután a végállomásra értünk, 8-as buszként fog továbbmenni, így természetesen letudok szállni a Belmont Parknál. Itt már kezdtem megnyugodni, és alig hittem el, hogy ekkora szerencsém lehet. Persze van pozitív része is a dolognak: amíg vártunk az indulási időre, volt alkalmam beszélgetni a vezetővel, így legalább az angoltudásomat is tudtam gyakorolni kicsit.. :)
De a nap fénypontja az volt, amikor végre hazaértem, ilyen hosszú kalandok után…
Sok-sok modern és magas épület van a beváros szívében, persze olyan házakat is láttam, amilyenek a filmekben vannak: 4 emeletes téglaház lépcsővel az oldalán.
Számtalan hangulatos kis utcával találkoztam, tele éttermekkel és kávézókkal. Megnéztem az itteni Plazat is, hát nem egy Westend stílusú épület. Sokkal kisebbek, az éttermek ugyanúgy az emeleten vannak, de nyitottak: az üzletek U alakban helyezkednek el és közepén mindenféle standokat láthatunk. A Plaza előtt volt egy tér, itt valamiféle piac lehetett szombaton, mert mindenféle árusokat láttam.
Több órát töltöttem sétálással, így az ebédidőn már javában túl voltam. Ennyi étterem közül nehéz volt választani, hogy hol is ebédeljek, de végül egy kevésbé nyüzsgős hely mellett döntöttem az óceán közelében.
Hála a google maps-nek, a telefonom csutkára lemerült, és az étterembe valami miatt nem működött a töltőm, vagy nem volt áram a konnektorban – nem tudom – de nem sikerült feltöltenem. Azt persze megjegyeztem, hogy kell felszállnom a villamosra és átszállnom a buszra, de nem egyből hazamentem, hanem még útba ejtettem egy bevásárló központot, a kedvenc boltom miatt. Mire kijöttem ebből az üzletből, már koromsötét volt és a buszmegállót sem találtam meg egykönnyen. Pont akkor ment el a 8-as busz, amikor odaértem a megállóba. Nagyon nem örültem, mert este már csak félórás járatok voltak. Valamiért úgy emlékeztem, hogy nekem a 9-es busz is jó, nemcsak a 8-as. A 9-es pont jött kb. 5 perc után és én fel is szálltam rá… De nem kellett volna… Egy ideig közösek voltak a két busz megállói, de a 9-es busz a Pacific Beach-re ment, nekem meg a Mission Beach kellett. Miután leesett, hogy nem jó helyen járok, nagyon bepánikoltam és rohantam a buszvezetőhöz, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Közbe a lehető legrosszabb dolgok futottak át az agyamon. Szerencsére Ő nagyon segítőkész volt és megnyugtatott, hogy miután a végállomásra értünk, 8-as buszként fog továbbmenni, így természetesen letudok szállni a Belmont Parknál. Itt már kezdtem megnyugodni, és alig hittem el, hogy ekkora szerencsém lehet. Persze van pozitív része is a dolognak: amíg vártunk az indulási időre, volt alkalmam beszélgetni a vezetővel, így legalább az angoltudásomat is tudtam gyakorolni kicsit.. :)
De a nap fénypontja az volt, amikor végre hazaértem, ilyen hosszú kalandok után…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése