A hazaút
Reggelre már útra készen álltunk. A délelőttöt kihasználtuk, és elmentünk még egy utolsó sétára Dáviddal. Az óceánhoz már sajnos nem mentünk le, de a közelben is épp oly jó volt még nézelődni kicsit. Otthon kényelmesen megebédeltünk, és mire végeztünk, már jött is a taxi.
Már 13 órakor tudtuk, hogy a gépünk fél óra késéssel fog indulni.. A reptérre nagyon hamar kiértünk, és a biztonsági ellenőrzéseken is hamar túlestünk, így a gép indulásáig majdnem 3 szabad óránk volt még... Próbáltuk elütni az időt: shoppingoltunk, kávéztunk, sétálgattunk. Dávidka nehezen viselte, mert mindez az alvás idejében történt. Nem tudom miért, de a megadott időpontban sajnos még nem szállhattunk fel a gépre... körülbelül 16.45-kor nyitották meg a kapukat (amikor indulni kellett volna a gépnek). Kb. 1 órát vett igénybe, mire felszállt az a rengeteg ember. Így közel 2 órással késéssel sikerült elindultunk! Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogjuk elérni Frankfurtban a másik gépet.
Visszafelé is kétszintes repülővel jöttünk, sőt még a helyünk is ugyanaz volt. Dávid ekkor már iszonyatosan fáradt volt, a gép még fel sem szállt, ő már aludt. Mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát és vörösboroztunk. :) Alig telt el egy óra, Dávidka felébredt. Szegényke láthatóan fáradt volt, de a következő 5 órában sokat szenvedett, semmi nem volt jó neki. Már végig néztük az összes mesét, játszottunk minden játékkal, mire sikerült újra elaludnia. A következő 5 órát végig aludta. Én is próbáltam aludni, de elég sokan hangoskodtak / beszélgettek körülöttem, így csak fél órákat sikerült pihennem. A visszafelé út már csak 10 óra 40 perc volt, és úgy tűnt, ez gyorsabban eltelt.
12 órakor landoltunk Frankfurtban, és hála Istennek, az ottani gép 1 óra késéssel indult. Így simán elértük. Sajna itt sem nyitották meg időben a kapukat, tehát másfél órával később indultunk. Dávid akkor ébredt fel, amikor felszállt a repülő. Ez az 1 óra 20 perc egy szempillantás alatt eltelt. Észre sem vettem és már Budapesten voltunk.
Jó érzéssel töltött el, hogy végre itthon lehetek. Utólag visszagondolva - ezalatt a több, mint 6 hetes 'túra' alatt - volt rengeteg pozitív, és negatív dolog is. Hálás vagyok, hogy eljuthattam Kalifornia több városába és a Hawaii szigetekre, nem tudom önerőből ez sikerülhetne-e valaha is. Bár így, hogy már több mint, 10 napja itthon vagyok, azt kell mondjam hiányzik Amerika. Minden annyira más, és annyira a szívembe lopták magukat. Ha tehetném, visszamennék. Persze, más körülmények között.. :)
Reggelre már útra készen álltunk. A délelőttöt kihasználtuk, és elmentünk még egy utolsó sétára Dáviddal. Az óceánhoz már sajnos nem mentünk le, de a közelben is épp oly jó volt még nézelődni kicsit. Otthon kényelmesen megebédeltünk, és mire végeztünk, már jött is a taxi.
Már 13 órakor tudtuk, hogy a gépünk fél óra késéssel fog indulni.. A reptérre nagyon hamar kiértünk, és a biztonsági ellenőrzéseken is hamar túlestünk, így a gép indulásáig majdnem 3 szabad óránk volt még... Próbáltuk elütni az időt: shoppingoltunk, kávéztunk, sétálgattunk. Dávidka nehezen viselte, mert mindez az alvás idejében történt. Nem tudom miért, de a megadott időpontban sajnos még nem szállhattunk fel a gépre... körülbelül 16.45-kor nyitották meg a kapukat (amikor indulni kellett volna a gépnek). Kb. 1 órát vett igénybe, mire felszállt az a rengeteg ember. Így közel 2 órással késéssel sikerült elindultunk! Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogjuk elérni Frankfurtban a másik gépet.
Visszafelé is kétszintes repülővel jöttünk, sőt még a helyünk is ugyanaz volt. Dávid ekkor már iszonyatosan fáradt volt, a gép még fel sem szállt, ő már aludt. Mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát és vörösboroztunk. :) Alig telt el egy óra, Dávidka felébredt. Szegényke láthatóan fáradt volt, de a következő 5 órában sokat szenvedett, semmi nem volt jó neki. Már végig néztük az összes mesét, játszottunk minden játékkal, mire sikerült újra elaludnia. A következő 5 órát végig aludta. Én is próbáltam aludni, de elég sokan hangoskodtak / beszélgettek körülöttem, így csak fél órákat sikerült pihennem. A visszafelé út már csak 10 óra 40 perc volt, és úgy tűnt, ez gyorsabban eltelt.
12 órakor landoltunk Frankfurtban, és hála Istennek, az ottani gép 1 óra késéssel indult. Így simán elértük. Sajna itt sem nyitották meg időben a kapukat, tehát másfél órával később indultunk. Dávid akkor ébredt fel, amikor felszállt a repülő. Ez az 1 óra 20 perc egy szempillantás alatt eltelt. Észre sem vettem és már Budapesten voltunk.
Jó érzéssel töltött el, hogy végre itthon lehetek. Utólag visszagondolva - ezalatt a több, mint 6 hetes 'túra' alatt - volt rengeteg pozitív, és negatív dolog is. Hálás vagyok, hogy eljuthattam Kalifornia több városába és a Hawaii szigetekre, nem tudom önerőből ez sikerülhetne-e valaha is. Bár így, hogy már több mint, 10 napja itthon vagyok, azt kell mondjam hiányzik Amerika. Minden annyira más, és annyira a szívembe lopták magukat. Ha tehetném, visszamennék. Persze, más körülmények között.. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése