A nagy utazás

Hát eljött az utazás napja.. Mivel a gépünk reggel 6.45-kor indult és már 5 órára a reptéren kellett lenni, azt láttuk a legokosabbnak, ha a családnál alszom. Az izgalomtól még éjfélkor sem aludtam, és 3.50-kor már indulnunk kellett. Folyamatosan az járt a fejemben, vajon mit hagytam otthon. És kiderült...a napszemcsimet... :)
A repülőtérre nagyon hamar kiértünk, forgalom alig volt hajnalok hajnalán. Pillanatok alatt túlestünk a jegykezelésen, poggyászfeladáson és a biztonsági ellenőrzésen is, így a Business váróban még reggelizni is volt időnk.
Budapesttől Frankfurtig egy szempillantás alatt eltelt az idő, csak másfél órát utaztunk. Alig volt pár lélek a repülőn. Frankfurtban is minden jól ment a csekkolásnál, még fél óra várakozási időnk is volt a kapuk megnyitásáig.
A Lufthansa légitársaság kétszintes repülőgépével mentünk tovább Los Angelesbe. Itt már kicsit keményebb repülés várt ránk: 12 órás útnak néztünk elébe. A jegyünk a Premium Economy osztályra szólt, így kényelmesebb volt az utazás. Minden üléshez tartozott egy monitor, ahol lehetőségünk volt filmet / Tv-t nézni, zenét hallgatni, játszani vagy akár a repülőgép helyzetét is nyomon követhettük. A gépen folyamatosan szolgáltak fel innivalót, rágcsálnivalót és csokit is.. :) Az első 5-6 óra viszonylag hamar eltelt: mesét néztünk Dáviddal (persze angolul), játszottunk, sétálgattunk az emberek között. Ebédre lazacot kértem és pezsgővel kísértem. Ezután mindannyian aludtunk nagyjából másfél órát. De ez minden, ettől többet nem tudtunk... így a repülés második fele nem volt valami jó.  Mindenki nyűgös és fáradt volt már, a fáradtságtól a hideg rázott, ha aludni akartunk Dávidka nem hagyott minket, egyedül ő nem volt fáradt. Az utolsó 2 órában már visszaszámoltam a perceket. Pozitívumként éltem meg viszont, hogy viszonylag közelről láthattam a Holdat és Greenland havas hegycsúcsait. Nagy öröm volt, amikor végre landoltunk, de itt még nem ért véget minden: bevándorlási ellenőrzésen kellett átesnünk. Kígyózott a sor, amikor odaértünk, de amiért gyerkőccel voltunk, hamarabb sorra kerültünk. Leadtuk a vámnyilatkozatot és az ESTA belépési engedélyt. A tiszt megkérdezte kik vagyunk, hol fogunk lakni, mennyi időre jöttünk, majd mehettünk is tovább a csomagokért. Nem gondoltam volna, hogy ennyire simán fog menni. Los Angelesen belül Santa Monica volt az első úti cél, ami a reptértől fél órára van. Ez már semmi nem volt a 20 órás utazáshoz képest :) Santa Monicán elméletileg 11 napot fogunk tölteni.
Egy hatalmas és gyönyörű házat béreltünk, közel az óceánhoz. A tulajdonos ebéddel várt minket, majd körbevezetett. Dávidka időközben elaludt, de az ebéd elfogyasztása után mi is követtük őt. Csaknem 12 órát aludtunk, mindenkit megviselt az utazás...


Végül pár fotó a házról : 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon